Az újabb gondolatok a blogomban találhatók.
http://apa54.blogspot.com/

Gondolatok
(Sok zagyvaság pörög a bucimban, belőlük talán megszületik olyan is, ami érdemes a megmaradásra, és nem lesz belőle taigetoszi lökedék)

2008-10-18    Bankkrach

Nem vagyok szakember, de annyit én is látok a pénzvilágban, hogy ellehetetlenülésének egyik okának valószínűsíthessem egyes bankvezérek azon szemléletét, amit egy klasszikus közmondással tudok legjobban érzékeltetni, hogy „minden szentnek maga felé hajlik a keze”. Ki van találva az ügyesen, hogy a törvényes lehetőségeiket úgy csűrhessék-csavarhassák, hogy abból maguknak a maximálisabb profitot kisajtolhassák. Az anyagi szabadságuk miatt elrugaszkodtak a valóságtól. Csak a maguk zsebének tömésével foglalatoskodtak, és nem törődtek a többiekkel, azzal hogy gátlástalanságuk hány ember életét lehetetlenítik el. A „szentektől” nem várható el szolidaritás. Hiszen az embernek az ember a farkasa. Hiába óhajtják az aktuális szépségkirálynők a világbékét, az csak egy vágyálom marad. Ha ez nem így van, akkor ide a rozsdás bökőt. Hú de elkalandoztam eredeti témától, én is úgy vagyok vele, mint a Bazi nagy görög lagzi című film görög étterem tulaja aki szerint, minden szó jelentése visszavezethető görög nyelvhez. Én is mindig oda lyukadok ki, hogy a világ bizony dögrováson van.

2008-10-08    Miért?
Lehet, hogy túlságosan tájékozatlan, vagy úgy is mondhatnám, annyira alulművelt vagyok az alábbi kérdésekben, hogy ezt meg se kellene kérdeznem.
Három téma régóta piszkálja a csőrömet, amely mint oly sok bosszantó dolog, ez is összefüggésben van a pénzzel. Bizonyára közgazdász, vagy egyéb, a gazdaságban jártas pénzügyi szakember, elmagyarázná nekem, hogy méltatlankodásom ellenére minden úgy jó, ahogy van.
Miért van az, hogy egyes szakmákat, és munkaköröket hihetetlen módon alulfinanszírozottak, míg másokat abszurd módon túlfizetettek. Az még nem is lenne baj, hogy egyesek szemtelenül nagy összegeket keresnek, a baj az, hogy azok kapnak piszok keveset, akiknek a munkája, hogy is mondjam „alantas”. De ugyanakkor fontos, mert hiánya esetén igencsak nagy káoszt idézne elő például, ha nem vinnék el a szemetet. Társadalmunkat nem lehetne, fenntartani, működtetni, ha mindenki magasan kvalifikált szakember lenne. Ezzel kapcsolatban már morogtam januárban, pontosabban 2008-01-25-én a „Mindent bele” című bejegyzésben. A fenti anomália feloldására megoldást én sem találtam, csak egy utópisztikus elgondolásom van, az pedig a szolidaritás. De hát együttérzésre csak zömmel azokra lehet számítani, akik amúgy is szegények. Nem akarom megbántani a nagy adakozókat, ők már azért tudnak szolidárisak lenni, mert már nem tudnak mit kezdeni pénzükkel. Az ezért így nem egészen helyes, ők még emlékeznek arra, hogy honnan jöttek, bennük még van szociális érzékenység. De sokak már elfejtették származásukat.
Miért van, hogy míg az újonnan eu-hoz csatlakozott államok között nálunk a legnagyobb az elvonás addig a bérek a béka perspektívája alatt leledzenek.
Miért van, hogy a sokkal több jövedelemmel rendelkező osztrák sógorok nagyságrenddel kisebb közüzemi díjakat kell fizetniük, mint nekünk, a csóró magyaroknak. Valahol csúnyán el van cseszve az egész. De hol?

2008-10-07    Mennyből a pokolba
Életemben adódót néhány olyan pillanat, amelyet valóbban minősíthetek annak, mint ahogy a címben leírtam. Érdekes, hogy ezek az állapotok, a pillanatnyi eszméletvesztésnek köszönhető. Nem tudom rá a fiziológiai magyarázatot, de tény, hogy nem csak nálam, másnál is előfordult, legalább a menny része. Ezek a jelenségek autó balesetnél illetve fogorvosnál történt rosszullétnél (úgy látszik puhány, vagyok) vagy például akkor is hasonlót éltem át, amikor a Lövölde kanyarban a teherkocsi rakodásakor eltörten a villanyelet.
A Pityu unokaöcsémnek, és hibatag kolleszos haverjainak volt az az igencsak baromságnak minösíthető  szórakozásuk, hogy addig szorították a jelentkező páciens mellkasából a levegőt, míg az el nem ájult. Bizonyára van orvosi magyarázat, hogy miért került eufórikus hangulatba az eszméletét visszanyerő hülye gyerek.
Hasonló állapotba kerültem a 89-es autóbalesetünk alkalmával. Pillanatnyi eszméletvesztés elegendő volt számomra, hogy a mennyországba kerüljek, de látva a szeretteim állapotát, egy pillanat alatt a pokolba zuhantam. Azt már csak lábjegyzet, hogy helyzetünk nem bizonyult olyan tragikusnak, mint ami az első látszatra tűnt, bár vagy 70 méter szaltóztunk a ránk futó autó miatt. Feleségem öt nap múlva megszülte minden komplikáció nélkül fiunkat.
Mostani betegségem is produkál olyan szituációt, ami miatt hasonló libikókás állapotba kerülök. Több alkalommal is kerültem olyan javult állapotba, amikor visszanyertem régi egyensúlyozási állapotomat, de sajna csak ideig, óráig. Mert amikor elmúlik a „rohamom” ismét a pokol bugyrába zuhanok. Bármennyire is kutakodok, nem jövök rá az időszakos jobblétek okára.

2008-10-03     Reagálás 2
A 2008. szeptember l4.-én kelt „A biztos, hogy így van?” bejegyzésre az említett cikk szerzője reagált, melynek az alábbi „beszélgetés” lett az eredménye (folytatás)
Én
A múltkori levélváltásunkhoz kapcsolódik az az érdekesség, amit a legutóbbi Panoráma műsorban láttam. Al Ghaoui Hesna Angliában lévő iszlám közösségekről készített riportfilmet, melyben az Ön által eltévelyedett muszlimoknak aposztrofáltak mondták az „ortodox” iszlám hivőkre, hogy fanatikus szélsőségesek. Az egyik hithű elbitangoltnak is jellemezhető képviselőjüktől származott az az igencsak bicskanyitogatónak minősített óhaj, miszerint az a céljuk, hogy Anglia húsz éven belül iszlamizálódjon. Házon belül sincs egyetértés. Ezek szerint az a meglátásom, hogy az iszlám is változik, az helyén való?
Rákocza Richárd
Persze, vannak különbözőségek az iszlámban, a Fradi-drukkerek is különbözőek, és csak a B-közép szokott náci módra viselkedni, tagadhatatlanul nem az EGÉSZ stadion - noha kétségtelen, hogy a hangulat sokakat a hatalmába kerit, annyira mindenesetre, hogy ne hagyják ott azt a majomházat. Ők nem üvöltözi az MTK-meccsen, hogy "szappan-csont", meg "indul a vonat Auschwitzba", csak épp a jelenlétükel és a hallgatásukkal legitimálja ezt a jelenséget.
Az angliai muszlimokhoz annyit fűznék hozzá, hogy
1. Ezek az emeberek nem otthon vannak, bizonyos fokig vigyáznak a szájukra;
2. Ezek az emberek túlnyomórészt nem arabok, hanem pakisztániak és bangladesiek;
3. A brit társadalom iszonyúan toleráns évtizedek óta, nem nagyon érte őket atrocitás, tehát náluk nincs is annyira fönt a pumpa.

2008-09-27    Reagálás
A 2008. szeptember l4.-én kelt „A biztos, hogy így van?” bejegyzésre az említett cikk szerzője reagált, melynek az alábbi „beszélgetés” lett az eredmény:
Rákócza Richárd
Való igaz, ezt a kis anyagot propagandának szántam. Hinnem kell az eu-atl. civilizáció győzelmében, már csak azért is, mert nem szivesen lennék menekült Dél-Amerikában.
Teljesen igaza van abban, hogy anno a kereszténység is terrorideológia volt - ma azonban már nem az.
"amíg ilyen nagyok lesznek a jólét és a nyomorúság közti különbözőség, nem nyugszik meg ez a háborgás"
Mármint Bahrein,Omán, Kuvait, Szaúdia és a Nyugat között?
Na jó, ez csak vicc volt, nyilván az arab világ szegényebb feléről beszélünk.
Igen, én mondhatom azt, hogy ameddig nem lesz rózsadombi villám, addig kénytelen vagyok robbantgatni. Mondhatunk ilyet, csak hát ez a nőstény menyét erkölcse szerintem.
A hozzászólást köszönöm!
Jaj, a legfontosabbat majdnem elfelejtettem. "A középkor 1200-as éveiben a kereszténység is hasonló jegyeket mutatott, mint ami a Mohamedán próféta jelenlegi követiből kiváló, eltévelyedett vallási fanatikusok eszmeiségében tükröződik.”
Azt hiszem, ebben tévedsz. A vallási fanatizmus a mohamedi tanok lényege. Az iszlámban az tévelyedett el, aki NEM fanatikus.
Én
Csak ismételni tudom magamat abban, hogy teljesen laikusan, és nem professzionális szinten közelítettem meg az adott témát. Tehát tévedhetek, és a tévedéseimet belátom, ha meggyőznek elgondolásom ellenkezőjéről. Azzal egyet értek, hogy az iszlámban eredendően benne van, hogy az idegen vallásúakat üldözniük kell. Akkor azt nem értem, miért hangoztatják iszlám emberek, hogy az ő vallásuk alapjában véve békés? Az ő vallásuk is változhat, és változik is, mint ahogy hogy kereszténység sem akarja a Szentföldet visszahódítani. Ha most akarná valaki ezt tenni, hát nem mondanánk rá, hogy eltévelyedet fanatikus? Lehetséges, hogy ahogyan mi sem, ők sem tartják ma a vallásukat terrorideológiának?
Én megértem óhajtását, hogy nem szeretne menekült lenni, én sem (koromnak köszönhetően nem valószínű, hogy megérem, de itt vannak gyermekeim). De hát a történelem bizonyította, hogy kis ember óhajtása nem hallatszik fel az égbe. Még ha sokan akarják, az sem,.
Az a pesszimista véleményem, hogy nem lesz megnyugvás addig, míg világban nem a szolidaritás lesz az az elsődleges szempont, ami vezérelni fogja a nagy és kis emberek cselekedeteit. A problémák fő okának az anyagi különbözőséget látom, mert csak az az ember lázadozik kinek, korog a gyomra. Békétlenségnek vége megjósolható?
Lemaradt valami, amit el akartam mondani.
„Igen, én mondhatom azt, hogy ameddig nem lesz rózsadombi villám, addig kénytelen vagyok robbantgatni. Mondhatunk ilyet, csak hát ez a nőstény menyét erkölcse szerintem.”
Ez az én meglátásomban azért sántít, mert az adott társadalmi elvárásoknak megfelelő szint elérése az óhajtott cél, nem pedig a luxus megszerzés. A „rózsadombi villa” megszerzése az un.euró-atlanti civilizációban, a fogyasztói társadalomban a cél. A „nőstény menyét erkölcse” inkább rá jellemzőbb.
Rákócza Richárd
A szolidaritás egy dolog, amire szintén az érintetteket kéne ránevelni. A palesztinoknak, valamint általában a szegény arab országoknak az Egyesült Államok nyújtotta és nyújtja a legnagyobb összegű segélyeket. Szaúdia soha egy büdös fillért nem adott pl. a lerombolt Libanon újjáépitésére. Az is elég sokatmondó, hogy valamennyi arab nép közül, amelyek nem az olajból élnek, a palesztinok élnek a legmagasabb életnivón, náluk a legkisebb az irástudatlanság, a csecsemőhalandóság, ők a legképzettebbek (legtöbb diplomás stb.), el lehet képzelni, kinek a pénzéből. Az egész arab világban csak ők élveznek gyülekezési, szólás- és sajtószabadságot, kizárólag ők szavazhatnak szabadon. (Mármint az Izraelben élők, nem a Hamasz-uralom alattiak.) De nem csak az iszlámról van szó,pl. az európai segélyek nélkül egész Fekete-Afrika egy az egyben kipusztulna,kivéve talán Kenyát, Nigériát meg Dél-Afrikát. Nem, nem hiszem, hogy a Nyugatnak bármiyen adóssága lenne bárkivel szemben, azt meg végképp nem, hogy ez bárkit feljogositana arra, hogy robbantgasson, csak mert nem érzi jól magát a bőrében.
Irod: "Akkor azt nem értem, miért hangoztatják iszlám emberek, hogy az ő vallásuk alapjában véve békés? Az ő vallásuk is változhat, és változik is"
Ezt én sem értem. Persze, változhat, de szerintem nem változik. Az összes reformerük, aki emberarcúvá szeretné tenni ezt a vallást, halállistán van. Egy Pécsett élő arab orvossal együtt, a neve most nem jut az eszembe. Ha meg akarják reformálni, halleluja. Lássuk. Tartok tőle, zsidó szempontból nem sok jó fog kisülni, nézd meg, a keresztény reformációnál mekkora antiszemita volt a Luther, olyat a Vatikánban még élősúlyban nem láttak.
"mint ahogy hogy kereszténység sem akarja a Szentföldet visszahódítani. Ha most akarná valaki ezt tenni, hát nem mondanánk rá, hogy eltévelyedet fanatikus? Lehetséges, hogy ahogyan mi sem, ők sem tartják ma a vallásukat terrorideológiának?"
A kereszténység és a keresztes hadjáratok mondjuk azért más tészta,mert ők az 1870es évben elvesztitették minden világi hatalmukat, igy a gazdasági hatalmat is. Gyakorlatilag mindenhol az adott állam kegyelemkenyerén élnek, persze ahol lehet, ott kavargatják egy kicsit a szart, de azért jobbára igyekeznek báránybőrbe bújni. Megmondom őszintén, ha világi államot próbálnának hatalmukba keriteni, akkor osztani kéne őket, de abban pl semmi rosszat nem látok, ha az iszlám ellen fordulnak.Csakhogy nem fordulnak.
"kis ember óhajtása nem hallatszik fel az égbe'
Szerintem nekünk nem óhajtani kell, mert mi épitettük fel ezt a világcivilizációt, és a kisember keze munkája benne van, az enyém is, a tiéd is.
"A problémák fő okának az anyagi különbözőséget látom, mert csak az az ember lázadozik kinek, korog a gyomra."
Nem ez a fő probléma, hiszen közismert, hogy az összes nagy terrorvezér irtózatos összegek, nem egyszer kisebb államok költségvetése felett rendelkezett. Lásd Arafat, Omár mulla, bin Laden, és még sorolhatnánk. Ők és a korgás, na ne vicceljünk már. Amellett arról, hogy olaj nélkül korog(ni fog) a gyomruk, az arab-iszlám tehet, amely fennállása óta soha produktivat nem hozott létre. Szaúdiában már rég a világ legfejlettebb iparának kéne léteznie, ehhez képest SEMMI nincs, SEMMI. Vajon hogy lehet, hogy Szaúdia cirka a 35. az egy főre eső GDP-listán? Miközben Szlovénia a harmincadik, Korea a harmincnegyedik? Valszeg ők nem seggmeresztéssel töltik napjaikat.
Legyél nyugodt, náluk is a villa a cél. Mi más lenne? Nehogy már megmagyarázzuk, hogy mi vagyunk a gonosz materialisták,ők meg a szellemi óriások, akiket egészen másfajta vágyak vezetnek.
Én
Summa summarum, legalábbis részemről:
1. békétlenség maradni fog addig, amíg a vallások nem békülnek ki egymással. Azt hiszem ez csak hiú ábránd marad, ezt én már biztos, de leszármazottaim sem fogják megérni szőrős fejjel. Akkor meg minek békülnének ki.
2. eddig is, azután sem járok templomba, megmaradok „hithű” materialistának
3. ezek szerint igaz hogy „a vallás a nép ópiuma” (Marx)
Rákócza Richárd
Már amelyik. Az iszlám szerintem inkább PCP.
Én
Melyik? Minek a rövidítése a PCP?
Rákócza Richárd
A röviditést spéci nem tudom, de ez az a bizonyos angyalpor, amit érdekes módon kutyák gyógyászati altatására fejlesztettek ki, az embernél viszont disszociatív drog, tehát tompítja az agy tudati részeit, különösen az érzékleteket. Ezt szedik a különösen vérengző feka meg puerto ricói bandák az USÁ-ban, amikor mennek nyirni egymást meg a zsernyákokat. Teljesen betépnek tőle, és bizonyos szintig fájdalmat sem éreznek, állitólag volt rá eset, hogy kibelezték a bandaharcban a csákót és ment tovább, észre se vette, hogy a saját belein tapos. Gyakorlatilag veszett kutya lesz az ember tőle.
Én
Így már világos.
2008. szeptember 22.

2008-09-26    "Kezdet vége, vagy a vég kezdete"

Ha reálisan ítélem meg helyzetemet, látnom kell, hogy életemben ismét egy korszakváltozás küszöbére érkezett. A sorozatos betegségeim miatt gyökeres változik eddigi életvitelem, ami megélése súlyos traumákat okozhat. Remélem optimista, de lehet úgy is aposztrofálni naiv életszemléletem átsegít a változás okozta buktatokon. A nehézséget csak úgy tudom leküzdeni, ha optimizmusom töretlen marad akkor is, amikor rendkivüli helyzeteket kell megoldanom. Ez így. elgondolva vagyon szép, de amikor élesbe megy a játék, nem tudom, hogy mi lesz?

Visszatérek rá.

2008-09-18    Szerencse
Régi, nagyon kedves barátom felbukkanása adja ennek a bejegyzésnek apropóját. Idestova 30 éve nem hallottam felőle, de ez nem azt jelenti, hogy el is felejtettem. Sőt, míg más emlékek megkoptak, az Ő emléke frissen élt, és él bennem. Az akkori, és a mostani családom után Ő volt, aki a körülöttem lévő emberek rangsorában az első helyet kiérdemelte. Életem azon a szakaszában találkoztam vele, amikor szükségem volt egy jó emberre, mert már a családtól kapott vezérlő elvek egy része leértékelődőt nálam. Indirekt módon az életem meghatározó tényezőjévé vált. Visszaadta megtépázott önbecsülésemet, ráeszméltetett arra, hogy értékes vagyok. Ezekre a gondolatok most fogalmazódtak meg világosan, anno, találkozásunkkor még homályosan sem tudatosult bennem. De tudatalattimban igencsak munkálódtak. Ahhoz el kellett telni 30 évnek, hogy felszínre kerüljenek, ráeszméljek arra, hogy milyen fontos volt ez számomra. Abban a korszakban fogékony voltam mindenre, szerencsém volt, hogy vele hozott össze a sors, életemet helyes irányba lendítette tovább. Köszönöm.

2008-09-17    Észnél kell lenni
Fiam szakmai orientáltsága kapcsán megint eszembe jutott egy olyan téma, amit talán értelmes dolog boncolni, mintegy hangosan gondolkodni rajta. Furmányosan kitalálta az evolúció, hogy abban korban adja meg az embernek a tanulás lehetőségét, amikor felelősségérzete, kötelesség tudata csak csirájában van jelen.
Summa-summarum: fiam, ha nem időben jön meg az eszed, akkor késő bánat eb gondolat. Ez is véleményem szerint, olyan adottság a korai felmerés képessége, amivel születik az ember, vagy nem. Ha szerencsés csillagzat alatt született, akkor ki tudja használni a kapott lehetőségeket a tanuláshoz, akkor igen, tudom, sommásan fogalmazok, de akkor megadatik neki, hogy a létért való versenyben fennmaradjon, ha nem, akkor bukjon el. Kegyetlen ugye, vagy tévedek?

2008-09-16    Exhibicionizmus
Az irományaim közszemlére bocsátása egy sajátságos perverzió részemről, hasonló, mint amit a Megasztárban jelenlévő számos felturbózott exhibicionizmussal bőségesen megáldott kornyikáló énekes önjelöltje alakit. Ők a saját hangjukba szerelmesednek bele, és emiatt elvesztik józan ítélőképességüket. Mert ha kívülálló szemével látnák magukat, riadalmukban úgy járnának, mint az a szerencsétlen macska, amelyik farkára konzervdobozt kötöztek. Lehet, hogy én is elvesztettem józan ítélőképességemet? Lehet. Én írásaimat tartom olyan becsben, hogy tévesen ítélem meg értéküket? Egyszer egy osztrák művészettörténész professzor bökte ki undorral képeim láttán, hogy „az egész szemét” máskor bécsi műkereskedő áradozott felőle, idézem „jobbak a képei, mint a festőművész barátjáé”. Ez azt bizonyítja, hogy ízlések és pofonok különbözőek. Tehát mindenkinek van joga magát mutogatni, különösképpen, mikor bele van szerelmeskedve önön produkciójába.
Az kérem egy másik dolog, hogy itt a példának felhozott Megasztár műsor felelős szerkesztője kit enged az adásba. Legyen az Ő sara, ha „szörnyellákat” tölti ki a drága műsoridőt. Legfeljebb, a kedves néző nyom egyet a távirányító gombján. Az internetre az tehetem fel, amit csak akarok, itt nincs szerkesztő, aki válogathatna a produkciók közül. Itt is az a megoldás: a kedves látogató odébb áll.
Amit én művelek, hogy is mondjam, az afféle mezei filozofálgatás. De hát 54 évesen már csak megáldott a Teremtő materialista szemléletem ellenére annyi bölcsességgel és exhibicionizmussal, hogy, még a nagyképűség látszatát is elkerülve gondolataimat bemutathassam.

A halálközeli élmények az emberi gondolkodásban komoly változást generálnak, legalább is ezt így hallottam. Nekem is volt életemben egy olyan időszak, 1999 ben az agyvérzést követően, amikor már minden mindegy alapon túltettem magam azon a „kicsinységen”, amit az élet jelentett számomra. De csak egy darabig hezitáltam. Billegtem azon a határmezsgyén, amelynek az egyik felén az élet van, a libikóka másik felén a halál „lengette a kaszáját”. Semmi tudatosság nem volt abban, hogy szerencsére, vagy szerencsétlenségre, az élet felé billentem ki. Hallani bárgyú filmekben, amikor szerencsétlen halódik, biztatják, tarts ki. Véleményem szerint szegény nyomorult úgy sem tudna változtatni a végkifejleten, mert a szerencsén múlik minden. De hogy megváltozik utána gondolkodása a világról, az biztos. Amit eddig fontosnak vélt tyúkszaros éltében az, az egyik pillanatról a másikra devalválódott, súlytalanná vált, míg, amit eddig nem vett észre az, szembeötlő lesz nyomban, és felértékelődik. Mint a gyümölcs a fán, ha féreg rágja húsát, kényszeréretté válik, valami hasonló történhet az emberrel is, hirtelen érettebb, bölcsebb lesz. Ez a változás környezetében igencsak megütközést válthat ki, kellő empátiával kell rendelkeznie a családnak, hogy tolerálni tudják a betegnek az élethez viszonyult új hozzáállását.
Az akaraton, azt aláírom, azon sok múlik. De ahhoz észnél kell lennie a páciensnek, mert ha nem így van, akkor akaratával nem tudja befolyásolni sorsát, akkor lutri a dolog. Fel kell mérni, hogy az adott korlátok között milyen új lehetőségek vannak, milyen terveket lehet kibontakoztatni. Célt kell adni maradék életének, mert anélkül, az egész ügy veszett fejsze nyele. Csak a magam példájára tudok hagyatkozni, voltak terveim. Akkor is terveztem, amikor igencsak degenere állapotban voltam. Az nem baj, ha utólag kiderül, hogy amire gondoltam az egy blődség, volt, de legalább ez a zöldség segített annak a kritikus időszaknak átvészelésében.

2008-09-14    Biztos hogy igy van?
Olvastam egy rövidke cikket az alábbi poszton a http://miertcion.blogspot.com/2008/09/911-emlkezz.html aminek két sorra „Az iszlám barbarizmus ezen a napon üzent hadat a civilizációnak”  "Az euroatlanti civilizáció mindenképp győzedelmeskedik.” az alábbi gondolatokat ébresztette bennem. Véleményem szerint a keresztény és iszlám civilizáció kialakulásának időbeni különbözősége okozza a meglévő ellentétek forrását. Ha olvasná a fenti idézőjeles megállapítást egy iszlám hivő, biztos „kibukna” rajta. A középkor 1200-as éveiben a kereszténység is hasonló jegyeket mutatott, mint ami a Mohamedán próféta jelenlegi követiből kiváló, eltévelyedett vallási fanatikusok eszmeiségében tükröződik.
„Az euroatlanti civilizáció mindenképp győzedelmeskedik.” Nem vagyok egy pallérozott elme, hogy történelmi tudományossággal tudjam bizonyítani pro és kontra a fenti megállapítás tévedhetetlenségét, csak a „józan paraszti eszemre” hallgatok, mintegy megérzésképpen. A fenti megállapítás nem biztos, hogy beigazolódik. Inkább optimistának, mint realistának ítélem meg, ja kérem, mondhatja az olvasó, ez attól függ milyen pozícióból nézem. Idővel ki fog alakulni egy lenyugodott iszlám civilizáció, de az lehet, hogy a keresztény normáknak nem fog megfelelni.
Nem győzöm eleget szajkózni, de amíg ilyen nagyok lesznek a jólét és a nyomorúság közti különbözőség, nem nyugszik meg ez a háborgás

2008-09-12     Villach oda-vissza
Amikor ezt a részt írom, akkor már egy éve elmúlt eseményre emlékezek vissza. Az ausztriai beszámolókat ott hagytam abba, hogy hazahozott a mentő a villachi kórházból Fehérvárra. Idehaza háromheti tortúrában ugyanarra a megállapításra jutottak, mint amire az osztrák orvosok három nap alatt rájöttek. Ráadásul az ott megállapított kezeléstől is eltértek, ami miatt aggódtam eleget. De a lényeg, úgy nagyjából rendbejöttem, egy csipetnyi öniróniával azt is mondhatnám, de tökéletes az már nem leszek.
Mentliben hagyott kerékpáromért, felszerelésemért Rostási Sanyival, feleségem unokatestvérével mentünk vissza. Már attól féltem, hogy ismét trombózist kapok, mert piszokul bírja a vezetést. Ha nem szólunk neki, hogy álljunk meg néha, lehet, hogy egy trappban lezavarta volna az utat oda-vissza. Az amúgy is nem éppen kedvező anyagi helyzetem miatt, úgy hiányzott nekem ez az autókázás, mint hátamra a púp. De muszáj volt megtenni. Igaz, ha ez a bonyodalom nincs, kicsi a valószínűsége annak, hogy a feleségem is eljut valaha ezekre a csodás tájakra, ahová én. Ez már kárpótolt az anyagi veszteség miatt. Kár, hogy az idő sürgetett minket a hazautazásban, az összesen majd 1200 km-es út miatt, így csak kevés látnivalót tudtam megmutatni a bőséges kínálatból. Az utánfutóra sikerült olyan pipecül elhelyezni, lekötözni a rakományt, hogy Vlagyivosztokig is bírta volna igazítás nélkül.
Minden zűr nélkül hazaérkeztünk. Sajnos sok hasznát nem tudtam venni idehaza a bicómnak, mert az egyre erősödő egyensúlyozási zavarom miatt le kellett szállnom a földre. A szó szoros, és átvitt értelmében is.

2008-09-11    9/11
A dátum apropójaként eszembe jutott, hogy miként jutott tudomásomra a New Yorkban bekövetkezett terrortámadás híre. Fehérvárról tekertem haza pakkal, bevásárlásból. A teraszon állt a Mucikám, a félelemtől riadt arccal közölte a hihetetlen — Megtámadták Amerikát!— Most mi van? Nézek, mint a moziban hitetlenkedve. A kaja kicsomagolása késett, előbb szörnyülködve néztem a televízióban az eseményeket. Beindult a legvadabb fantáziám, amint elképzeltem milyen lépéseket tesznek az amerikaiak ezek után. Hát szerencsére nem az következet be amire gondoltam, mert már a lehetséges válaszlépések, és a további reakciók latolgatásának puszta víziójától, ott is vakartam, ahol nem is viszketett. Az okokra nagyfejű szakértő tudorok azóta is keresik a választ, mint ahogy az egyik riadt amerikai polgár kérdezte a riportertől, hogy — Miért támadtak meg bennünket?— Hej de sok oka van, de én csak egyet mondok: a szegénység. Ez a tetves világ már csak ilyen igazságtalan, az egyiknek mindent, a másik semmit. De nem folytatom, mert a végén megbélyegeznek, hogy én egy demagóg populista vagyok.

2008-07-24    Beigazolódó kísérlet
Valamikor, valahol láttam egy érdekes kísérletet egy zárt térben élő patkánypopulációról. Kaptak enni-inni, szaporodtak, túlnépesedtek, és mit tesz Isten? Az egésznek vége. Egytől-egyig az összes elpusztult, kihaltak. Az emberekkel nem ez fog megtörténni? Tudom, én huhogok, mert pesszimistán látom a világot. Ahhoz már elég idős vagyok, hogy a fiatalság vakságát okozó tapasztalatlanságot letudjam szememről. Bárki bármit mond mi bizony, dögrováson vagyunk.
Ami a mi kis országunkban megy az csak vihar a biliben. De hát foglalkozunk ezzel is, mert a világ végéig még van egy kis időnk, remélem…Gyurcsány-Orbán vetélkedéséről a véleményem:az egyik tizenkilenc a másik egy híján húsz. Hűen tükrözi ezt a régi, de igazán találó közmondás. Hergelik a jó népet egymás ellen, de mivel nem látnak az orruknál távolabbra, kishitűségük miatt vetélkedésük pusztulást hozz ránk. Hát ha nem is kipusztulást, de, hogy őrült sok, majdnem kibogozhatatlan kalamajkát hoznak ránk, az biztos.

2008-07-20    Szösszenetek okai

Azt látom, szemezgetve alant leirt gondolataimban, hogy bizony azok eléggé csapongóak, kuszák. Mentségemre legyen, hogy nem vagyok írói fenomén, csak egy totálisan hétköznapi, IQ-val éppen hogy megáldott „falusi suttyó” (idézett az Üvegtigris 2 című filmből). Mi a célja, hogy személyes gondolataimat közszemlére bocsátom? Talán csak az egészséges magamutogatás az oka, vagy amiért úgyis elmegyek a gajdeszbe (remélem nem mostanában), valamit hagyjak itt a néha igazán elcseszett szellememből. Na meg az a tény is adja a bátorságomat, hogy csak igen kevesek tévednek el erre az oldalra. Még az is lehet, hogy teljesen feleslegesen erőltetem ki magamból az alábbi zagyvaságokat, mert nem olvassa el senki sem. De legalább teszek valamit, és addig sem vagyok elfoglalva zűrös életem negatívumainak sokaságával. Dehogyisnem. Már maga az írás közben is mindig van valami olyan zavaró tényező, ami nem enged kikapcsolni, és állandósítja, hogy te egy beteg vesztes vagy. A fülemben hallon a 424-es gőzös fél másodpercenkénti csihuhuját, vele szinkronban remeg a szemem. Hogy a boldogságom teljes legyen, nemcsak ugrál, hanem még a bejövő fény is pulzál benne. A többi nyomorúságom meg hab a tortán. De akkor is, nem kell beszarni, lesz ez még rosszabb is…(Magyarázatul: a 424-es csihuhuja egy gyógyíthatatlan fülbetegség a tinnitus tünete. A többi kórság is az említett betegség járulékos része, plusz hozzátartózik még az eszméletlen mértékű szédelgés is.)